Jevgenya Brusenszka két éve van Romániában. Rögtön a fegyveres konfliktus kitörése után fogta a lányát, és Odesszából Bukarestbe ment, azóta is ott él gyermekével.

„Amikor megkezdődött a háború, a kislányommal Odesszában voltam. Reggel 5-kor kezdődött a támadás, nagyon ijesztő volt erre ébredni. Egy hét múlva elköltöztünk Bukarestbe. Nehezen tudtam elmagyarázni neki, mi történik, állandóan sírt, meg volt ijedve, egyéves és néhány hónapos gyerekként nem értette, mi történik, sikoltozott, amikor rakétatámadás volt és szóltak a szirénák” – meséli a fiatal édesanya.

Szülei, barátai, ismerősei Odesszában maradtak, ahol állandó a veszély.

A Romexpónál az ukrán állampolgárok számára megnyitott menekültközpontba hetente több ezren érkeznek, támogatást, élelmiszert, ruhát, játékokat, higiéniai termékeket keresve.

„Az elején nagyon kevesen jöttek, az első napokban csak hárman, tízen; utána viszont jelentősen megnőtt a kedvezményezettek száma, elérve a napi 1500-2000-et. 2022 végére a központ által segített menekültek száma elérte a 190.838 főt, 60 százalékuk nő vagy gyermek. 2023-ban enyhén, körülbelül 5000-rel csökkent a számuk” – nyilatkozta az AGERPRES-nek Brândusa Ilie, a bukaresti szociális gondozási főigazgatóság sajtófelelőse.

„Ukrajnából érkezett egyedülálló anyaként nekem ez óriási segítség, főleg a pelenka, ami nagyon drága, de az olaj, a rizs, a tésztafélék is. Minden fontos. És néha ruhákat is kapunk” – számol be Jevgenya Brusenszka.

Viktoria Bobiljova odesszai menekült önkéntesként dolgozik a Romexpónál.

„2022 márciusa óta vagyok Romániában. Miután idejöttem, a vasúti állomásnál önkénteskedtem, majd egy év elteltével átjöttem ide a Romexpónál levő központhoz. A saját életemért nem aggódom, de a szüleimért igen, mert Odesszát majdnem minden éjjel és minden nap támadják. A legutóbbi robbanás az otthonomtól 500 méterre-egy kilométerre volt. Hogy hol lesz a következő, azt senki nem tudja” – mondta Viktoria.

Azt viszont nagyon biztosan tudja, hogy azt akarja, legyen vége a háborúnak, és hazatérhessen.

“Remélem, a háború hamarosan véget ér, és mi hamarosan hazamehetünk. De mindannyian tudjuk, hogy Ukrajnában nem olyan élet vár ránk, mint régen, ugyanis vissza kell építenünk az országunkat. Amikor tehát visszatérek Ukrajnába, ott is önkéntes leszek, de nem olyan, mint itt. Talán sikerül visszaépítenünk a hazánkat, növelni a gazdaságot, és elérni, hogy országunk legalább olyanná váljon, mint amilyen a háború előtt volt” – mondta Viktoria Bobiljova.

Az ukránoknak biztosított segítségnyújtásban a Blondie Egyesület tagjai is részt vettek. Önerőből több repülőúttal ezer gyermeket vittek ukrajnai árvaházakból Törökországba, hogy megadják nekik az új élet esélyét. 2023-ban pedig európai klinikákra szállítottak súlyos egészségügyi problémákkal küzdő ukrán gyerekeket.

„Azt hiszem, minden alkalommal azt tanuljuk meg, hogy a segítségre szorulók megsegítése jelenti az egyetlen normalitást” – vallja Adelina Toncean, a Blondie Egyesület alapítója.