Vírusfigyelő alkalmazások az adatigény és a magánélet tiszteletben tartása között

Mivel a koronavírus elleni küzdelemben egyre több kormány veszi igénybe a lakosság nyomon követését lehetővé tevő alkalmazásokat, ismét a figyelem középpontjába került a közegészségügyet érintő információk szükségessége és a magánélet tiszteletben tartása közötti, mélyen gyökerező feszültség.

A nyomon követési technológiát (track-and-trace) ideális megoldásként mutatják be, amely lehetővé teszi a gazdaságok újraindítását és az elszigetelési intézkedések megszüntetését úgy, hogy közben az egészségügyi hatóságok nyomon követhetik a vírus terjedését.

De sokan – nem alaptalanul – attól tartanak, hogy a pandémia ellenőrzés alatt tartásának ürügyén politikai vagy kereskedelmi haszonszerzés céljából visszaélnek a cégek vagy kormányok által begyűjtött személyes adatokkal, sőt: az autoriter államokban akár a lakosság elnyomására is használhatják ezeket.

“Ha nem vigyázunk, a járvány fontos fordulópontot hozhat a megfigyelés történelmében” – írta Yuval Noah Harari izraeli történész a The Financial Timesban a koronavírus-járvány tetőzésének idején.

Noha a gyorsan fejlődő technológia nagy segítséget jelenthet a közegészségügyi hatóságoknak, amelyeket felkészületlenül ért a koronavírus-válság, „az lehet a hátránya, hogy ez legitimitást adhat egy új és félelmetes megfigyelőrendszer kiépítésének” – vélekedett Harari.

         Vírusfertőzések kimutatása okostelefon-alkalmazással

Számos országban már használják az okostelefon-alkalmazásokat a fertőzések helyzetének és a fertőzöttek mozgásának figyelemmel kísérésére, azzal a szándékkal, hogy figyelmeztessék a vírushordozók szoros kontaktjait.

Bizonyos országokban ezen alkalmazások használata opcionális, sok államban azonban kötelező.

         – A riasztórendszer csődje –

A nyomkövető alkalmazásokat legelőször az ázsiai országokban kezdték el használni, amelyeket először sújtott a járvány, több mint 350 ezer ember életét követelve.

Kína, ahol az első fertőzésgócot regisztrálták, számos alkalmazást futtatott, amelyek egy része a mobilhálózatokon keresztüli földrajzi helymeghatározással dolgozott, másik része pedig a légitársaságok, valamint a vasúti és közúti ellenőrzési pontokról összegyűjtött adatokat használta fel.

Kína kötelezővé tette ezeknek az alkalmazásoknak a szisztematikus használatát, és fontos eszköznek tekintette ezeket a koronavírus elleni küzdelemben, hiszen lehetővé tették Peking számára, hogy feloldja a korlátozásokat és megállítsa a vírus terjedését.

Dél-Korea tömeges mobiltelefon-figyelmeztetéseket küldött ki, amelyekben jelezte, hogy hol jártak fertőzött betegek, ugyanakkor felszólította a karanténba helyezett személyeket, hogy telepítsenek nyomkövető applikációt telefonjukra.

Thaiföldön – amely elhalasztotta a személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadását – az üzletbe vagy étterembe való belépéskor az emberek leolvastak egy vonalkódot mobiltelefonjukkal, majd ha valakinek később pozitív lett a koronavírustesztje, mindenkit értesítettek erről, aki járt azon a helyen, és egy ingyenes tesztet is kapott.

Az egyetlen probléma az volt, hogy miután a kormány hatalmas mennyiségű információt gyűjtött be több millió alkalmazás-felhasználóról, be kellett ismernie, hogy az applikáció riasztófunkciója nem működik.

“A COVID-19-világjárvány kényelmes ürügyet szolgáltatott az ázsiai kormányok számára, hogy hosszú időre kiterjesszék és megerősítsék tekintélyuralmukat” – nyilatkozta az AFP-nek Paul Chambers, a thaiföldi Naresuan Egyetem politológusa.

         – Opcionális vagy kötelező –

Hasonló viták adódtak Nyugaton is.

Az Egyesült Államokban a Brookings Intézet kétezer embert kérdezett meg egy szociológiai tanulmány keretében, és ezek több mint fele azt állította, tartanak attól, hogy a személyes kontaktokat megfigyelő applikáció sérti a magánélethez való jogukat.

“Elemzésünk azt mutatja, tájékoztató kampányokra van szükség annak tisztázására, hogy miben állnak ezek az eszközök, és különösen hogy mit nem tudnak megtenni” – írja a think-tank abban a közleményében, amely az április 30-a és május 1-je között elvégzett kutatás eredményeit összegzi.

A közbizalom már csak azért is rendkívül fontos, mert a szakértők szerint ahhoz, hogy a nyomkövető alkalmazások hatékonyak legyenek, ezeket a lakosság legalább 60%-ánál használni kell.

“Igaz, hogy az új technológiák egyre hatékonyabbak? Minden bizonnyal. Ez veszélyes? Minden bizonnyal!” – hangsúlyozta Benjamin Queyriaux francia epidemiológus, a NATO volt egészségügyi tanácsadója.

Az Európai Bizottság kijelentette, hogy a megfigyelő alkalmazások révén gyűjtött adatokat titkosítani kell, és nem tárolhatók központosított adatbázisokban.

Franciaországban – ahol bizalmatlanul elutasították a Google vagy az Apple által kínált megfigyelési technológiákat – a Nemzeti Informatikai és Szabadságjogi Bizottság (CNIL – a francia állampolgárok magánélethez való jogát ellenőrző testület) jóváhagyta egy, a kormány által támogatott alkalmazás használatát, amely önkéntes alapon letölthető és telepíthető.

A norvég szakértők arra figyelmeztettek, hogy a norvég kormány által támogatott hasonló alkalmazás nem biztosítja a személyes adatok megfelelő védelmét, egy ausztrál applikáció pedig, amely lehetővé teszi az egészségügyi hatóságok számára a polgárok személyes adataihoz való hozzáférést, ugyancsak aggodalmakat keltett a magánélethez való jog megsértése miatt.

         – Homályos célok –

Latin-Amerikában egy nő pert nyert a bíróságon azzal érvelve, hogy a kolumbiai Medellin nevű város helyi hatóságai által kifejlesztett alkalmazás sérti a magánélethez és az intimitáshoz fűződő jogait.

Az alkalmazás használata kötelező azon vállalatok munkavállalói számára, amelyek az elszigetelési intézkedések enyhítése után újrakezdhették tevékenységüket, ám a bíróság úgy döntött, hogy csak a legrelevánsabb információkat szabad lekérni a felhasználóktól.

“Nem egyértelmű ezen technológiai megoldások célja” – állapította meg a Karisma nevű kolumbiai emberjogi szervezet.

Argentínában a kormány kötelezni szeretné a lakosságot, hogy egy olyan applikációt telepítsen, amelynek használata korábban önkéntes alapon működött. A kezdeményezést azonban elutasította az ellenzék, amely követeli, hogy a hatóságok által gyűjtött minden személyes adatot töröljenek, amint véget ér az egészségügyi válság.

“Ha a kormányok és vállalatok elkezdik tömegesen gyűjteni biometrikus adatainkat, sokkal jobban megismernek bennünket, mint mi ismerjük saját magunkat” – figyelmeztet Yuval Noah Harari.

Hozzáteszi: ez lehetővé teszi számukra, hogy “nemcsak megjósolják, miként fogunk viselkedni, és milyen érzéseink, véleményünk van, hanem képesek lesznek manipulálni magatartásunkat és véleményünket, és bármit eladhatnak nekünk, amit csak akarnak – legyen szó akár egy kereskedelmi termékről, akár egy politikusról”.